A katalizátor gyorsan vagy lassan veszít aktivitásából különböző tényezők hatására a használat során. A katalizátor deaktiválódásának okai összetettek. A következő kategóriákba sorolható:
1. Végleges inaktiválás
A katalizátor aktív komponense egyes idegen összetevők hatására (mérgezése) deaktiválódik, gyakran tartósan. Ezen idegen komponensek többsége kémiai reakcióba vagy ioncserébe kerül a katalizátor aktív komponenseivel, ami az aktív komponensek megváltozását eredményezi. Például a savas katalizátorokat lúgok semlegesítik, a nemesfémkatalizátorokat pedig szulfidok vagy nitridek mérgezik. A katalizátormérgezés deaktiválása gyakran az aktivitás gyors csökkenésében nyilvánul meg. Az aktív komponensek használat közbeni kopás vagy szublimáció miatti elvesztése szintén tartós inaktivációhoz vezet, amelyet gyakran nehéz egyszerűen helyreállítani
2. Az aktív komponenseket letakarják és fokozatosan inaktiválják, ami nem -tartós inaktiválás. Például a reakcióeljárás során keletkező szénlerakódás lefedi az aktív komponenseket vagy elzárja a katalizátor pórusait, így a reagensek nem érintkezhetnek az aktív komponensekkel. Ezek a burkolatok bizonyos módszerekkel eltávolíthatók, például szénlerakással deaktiválhatók, és újraéleszthetők szén elégetésével regeneráció céljából.
3. A helytelen működés a katalizátor deaktiválásához vezet, mint például a túl magas reakcióhőmérséklet, a nyomás heves ingadozása, ami a katalizátorágy összezavarodásához vagy összetöréséhez vezet, stb. Az ilyen deaktiválást nem lehet helyreállítani.


![Diklór[η(5):η(1)-N-dimetil(tetrametilciklopentadienil)szilil(terc-butil)amido]titán](/uploads/202335405/small/dichloro-5-1-n-dimethyl3e101915-eb00-4cc6-ab21-531ce078e733.png?size=118x0)

